A telihold sápadt
fénykoszorúval zárta körbe az elhagyatott raktárhelyiséget és a könnyű, esti
szellő halk sóhajjal lengette meg a gyér fényű lámpakörtét. A sötét raktárban,
a fényforrás alatt egy magas férfi körvonalai rajzolódtak ki. A helyiség, ahol
a férfi ácsorgott, leginkább egy gigantikus garázshoz hasonlított, a maga
telezsúfolt polcaival és a vastag betonfalakkal. A barna hajú férfi éppen egy Benson & Hedges cigarettára gyújtott
rá és mélyen letüdőzte, miközben a sötétségbe bámulva várt.
Megint új
személyazonosság, másik élet.
Rochester alapos
munkát végzett, mint mindig, s tegnapi gyilkosságára sem gyanakodtak. A
ciánkapszulára, mint gyilkossági eszközre, senki sem gondolt.
Hosszú
füstkarikát fújt, majd újra megszívta a csikket. Utálta, ha valaki késett. Márpedig
Benji Hunt késett. Benji hacker volt,
mégpedig a legjobb a szakmájában. Bármit fel tudott törni, ebből kifolyólag
Rochester azonnal felvette és rendszeresen alkalmazta segédjeként. Már-már a
barátjaként tekintett a fiatalabbra. És bár nem vett részt aktívan Rochester
munkájában, a háttérből mindig ott figyelt. A férfi el sem tudta volna képzelni
Benji nélkül egyetlen munkáját sem.
Nem is kellett
sokat várnia: a raktár előterében hamarosan megjelent egy szőkés vöröses lobonc,
majd kirajzolódott gazdája alakja is. A fiatalabb férfi mosolygott. A mosoly megszokásból
pihent Benji arcán, nem Rochester-nek szánta, mert tudta, hogy a férfi úgysem
viszonozza.
- Benji – nézett
a dús, barna hajkoronájú férfi fürkészőn a másik zöldeskék szemeibe, miközben
elhajította a még füstölgő csikket – Elhoztad, amit kértem?
Benji aprót
bólintott, majd paranoiásan körülnézett. Nem oktalanul félt: egy raktárban,
hajnalban egy bérgyilkossal nem biztonságos.
- Mondj el
mindent, amit tudsz róla! – folytatta Rochester kedélyesebben. Mióta az
„alvilági” szervezetek megtudták, hogy Ő állt a milliárdos nőszemély halála
mögött, azóta egyre több megbízója akadt és Rochester imádott válogatni
megbízói között, mindig a legtöbb összeget fizetőt választotta, s az adatait és
személyazonosságát hacker ismerősével kerestette meg, majd használta fel ellene,
még nagyobb összeg reményében.
- Luther Dunn,
negyven éves, látszólag boldog házasságban él, gyermeke van, miközben sztriptíz
bárt üzemeltet és nem ritkán látogat is – nevetett fel Benji, majd komolyra
fordítva a szót, folytatta – alkalmi drogkereskedő.
- Értem – vakarta
meg borostás állát Rochester – Köszönöm, egyelőre ennyi elég lesz. Holnap
találkozunk. – intett búcsút a bérgyilkos, majd hangtalan macskaléptekkel
kiosont a raktárból, beült a kocsijába és elhajtott.
A lépcsőház
üresen kongott apró lépteitől, miközben megnézte nem fogadott hívásainak
listáját. A telefon gyér fényénél láthatóvá vált: Megbízója hívta. Újra a
füléhez tapasztotta a mobilt és várta, hogy megszólaljon a mély, karcos hang.
- Á! Edward Smith
– szólt bele a vonal túlsó végéről egy hang – már vártam a hívását. Szeretném
tájékoztatni a megbízásáról. Nem, mondom, hogy egyszerű lesz. De nem véletlenül
magát választottam. Bárhogy, bármilyen módon megölheti. A neve Ashley Madison –
mondta ki a nevet az öblös hang, mire James Rochester életében először
lefagyott; keze megállt és csak arra volt ideje, hogy elköszönjön attól az
embertől, aki egy olyan lány halálát akarta, akit jól ismert. Túl jól. A
férfiben még felmerült, hogy csak véletlen egybeesés, hiszen hány nő van így elkeresztelve!
Ám a lelke mélyén, legbelül tudta, hogy véletlen csak nagyon ritkán fordul elő.
Csak akkor, ha a Sors lusta. Márpedig
az nagyon ritkán van.
Ashley Madison vállára
kapta vörös sporttáskáját és megkönnyebbült sóhajjal konstatálta, hogy még van
ideje. Az önvédelmi edzéséig volt még egy fél óra. Amióta elvesztette édesanyját,
Ashley-nek nem akaródzott edzésre mennie. Nem szerette az edzéseket. Az
edzőteremben folytonos hajtás volt, pihenésre csupán akkor adatott lehetőség,
ha a tréner elégedett volt a teljesítményével, azonban ez ritkán fordult elő.
Nem mintha Ashley nem lett volna jó, egyszerűen csak Mark – az edzője –
maximalista volt. A negyvenes asszony még csak úgy, ahogy tartotta benne a
lelket, de mióta édesanyja eltávozott az élők sorából, Ashley magára maradt. Az
anyja a szövetségesét, a barátját és a bizalmasát jelentette egyetlen
személyben. Az anyjáért tűzbe ment volna. Egy könnycsepp gördült le az arcán.
Mosolyogva és könnyezve gondolt vissza anyja szavaira. „Ne sírj, még akkor sem,
ha nagyon fáj, legyél boldog még akkor is, ha nem muszáj.”
Keservesen
gondolt vissza arra a napra, ami egyenlő volt az anyja halálával.
A zuhanytól felfrissített testét csak egy vékony
törülköző takarta, s az anyag ráadásul még rövid is volt. A lány szomjasan
trappolt le a mahagóni lépcsőn át a konyhába, hogy egy hideg üdítővel frissítse
fel száraz torkát. Pontosan emlékezett, arra, hogyan fröcskölt a víz
szerteszét, miközben a lépcsőn ment lefelé. A helyiségben az anyja feküdt,
haláltusáját vérfagyasztó sikolyokkal kísérte, szeme rémülten cikázott, hogy
mutassa lányának utolsó erejével is az utat. Aztán a vérveszteségtől elájult és sohasem
kelt fel többé. Ám Ashley-nek korántsem sikerült ilyen könnyen megúsznia. Az
anyja gyilkosa a nappaliban ült, s ruházatát igazította. A lány elhátrált az
idegentől, de az észrevette őt, rácélzott a fegyverével. Ashleyt nem tette
bátorrá az adrenalin, ahogy a könyvekben olvasta. Nem kezdett menekülni, csak
nézte a rá irányuló fegyvercsövet és érezte, hogy vége. Tizenhét évesen meg fog
halni és senki sem segíthet rajta. A férfi kibiztosította a fegyvert, ujjai a
ravasszal játszottak. Meghúzta a ravaszt és elrántotta a fegyvert.
A húszas évében járó férfi mintha megingott volna.
Ashley tudta, hogy a gyilkosok intelligenciája rendszerint átlagon aluli. Nem
azért sikerül bujkálniuk, mert értelmesek, hanem mert az ösztöneik segítik
őket, meg a ravaszságuk és alattomosságuk. De akkor miért nem lőtte már le? Így
kihívja a rendőrséget és a férfit elfogják. De az csak megbabonázva nézett a
lányra, majd leengedte a fegyvert, kirohant a házból és elillant.
Azóta is
fölöslegesnek tartotta az edzéseket. Stresszhelyzetben nem segíthet rajta semmi
más, csak a vakszerencse. És azon a napon Fortuna vele volt.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Drága Errejáró Olvasók!
Elkészült a második fejezet, és bízom benne, hogy sokatoknak tetszeni fog. Próbáltam eltalálni a tökéletes mennyiséget, ami a szavak számát és az oldalak hosszúságát illeti, hogy ne legyen unalmas az olvasás. Ráadásul úgy gondolom, hogy minden Olvasó az első fejezetek alapján dönti el, hogy folytatja-e a történetet, így próbáltam a lehető leghitelesebben átadni az érzést. :) A menüpontok is gyarapodtak, illetve az oldal is szépen alakulgat. Köszönöm a kedves visszajelzéseket és bátorításokat, legyen az chat, vagy komment! Nagyon hálás vagyok minden feliratkozónak, aki bízik bennem és a történetben, köszönöm a díjat és mindenek előtt a sok kattintást. Talán elfogult vagyok, de meg kell, hogy mondjam: az Én olvasóim a legjobbak! <3
Sokszor ölel Benneteket,
Tiziano Aimée
Kedves Tiziano Aimée!
VálaszTörlésTe jó ég! Hol is kezdjem?
Nagyon szeretnék gratulálni az új blog(jaid)hoz, a design már megfogott, hát még a történet. De nagyon haragszom ám azért, mert nem szóltál előbb erről a fantasztikumról (van ilyen szó?). Na, jó. Rád nem lehet haragudni. :)
Ami a főszerplő férfit illeti, engem megfogott a karaktere és kíváncsi vagyok a folytatásra. Furcsa, nagyon furcsa egy ember. :)
Sajnálom a hosszú kommentet! :()
.camille
alias
Sarah Hamilton
Kedves camille!
TörlésA kommented nagyon megmelengette a szívemet, mert az utóbbi pár napban minden segítségre szükségem volt. Versenytfutottam az idővel (még mindig futok) de úgy néz ki, hogy én vagyok a győztes. :)
Sajnálom, hogy nem értesítettelek a történetről, de szerettem volna újból megnyerni magamnak az újabb olvasóközönséget.
Igen, Rochesterrel kapcsolatban teljes mértékben igazad van, de ahogy a mondás tartja, fejétől bűzlik a hal, tehát fel kell pöndörítenem a múltját, hogy tisztábban lássuk a jövőjét. A hosszú kommentet ne sajnáld, minden szavad simogatás volt számomra. :)
Ölel,
Tiziano Aimée
Szia! Vár rád egy díj.
VálaszTörléshttp://blackveilbrides-fanfic.blogspot.hu/2016/02/masodik-dijam-o.html
Nagyon szépen köszönöm! <3 Ha időm engedi azonnal kitöltöm! Köszönöm, hogy rám gondoltál, köszönöm, hogy vagytok nekem! <3
TörlésSzia!
VálaszTörlésHm, remek fordulat, remek reakció, remek karakterek.
Kíváncsivá tettél, nagyon kíváncsivá. ^^
Drága!
TörlésKöszönöm, hogy most is olvasol, és hogy egy ilyen rövid komment erejéig is időt szántál rám!
Ölel, Tiziano Aimée