A napok a szürkeség és hétköznapiasság nyugalmával teltek, és semmi érdemleges nem történt a Baker Street 221 B szám alatt. James Rochester néha minden előzmény nélkül eltűnt otthonról, majd rejtélyes körülmények között hazakerült.
Ashley Madison eközben megpróbált lábadozni a szúrások, és vágások ejtette sebekből, ami miatt a férfi sokat idegeskedett.
Ha Rochester hazatért, azonnal bejelölt pár dolgot egy térképen, amit ennek köszönhetően piros és lila szövegkiemelővel húzott foltok tarkítottak. Ezután lebonyolított pár hívást, a napot pedig mindig Ashley állapotának ellenőrzésével zárta. Egy héttel a bárban átélt események után, este Rochester egy fontos hívást fogadott Luther Dunn-től, a rejtélyes megbízójától. A férfi az elsötétített szobájában ült, és várta a hívást, ami a londoni idő szerint 23:05-kor érkezett.
- Edward Smith? – kérdezte a nyugodt hang. Túlságosan nyugodt volt…
- Igen, én volnék. Önnek is jó estét! – felelte Rochester felhúzván egyik szemöldökét. A túloldalon Luther Dunn csendesen köhintett egyet, palástolva haragját.
- Felhívnám a figyelmét, hogy az áldozat megölésének határideje lejárt. Nem tartok tovább igényt a szolgálataira, Mr. Smith. A saját emberem fog végezni a lánnyal, és figyelmeztetem: ne ártsa bele magát, mert a végén úgyis megkeserüli. Mindketten tudjuk, hogy ezt a játszmát már csak vesztesen fejezheti be. Már akkor Ön volt a vesztes, mikor az anyját megöltem. Maga csak vesztes lehet - ezeket a tényeket úgy közölte, mintha csak egy témáról kérte volna ki Rochester figyelmét, majd megszakította a hívást.
A férfi aznap sem tért nyugovóra. A gondolat, hogy megvédje egy dühödt pénzmágnás karmai elől a lányt, észbontó volt - még a férfi edzett lelke sem bírta felvenni a versenyt a szerelemmel. Mert amit érzett, az kétségtelenül szerelem volt, mostanra már le sem tagadhatta volna. A világ egyik legfélelmetesebb bérgyilkosa megadta magát a néhai áldozat gyönge szerelmének.
***
Reggel amint hazatért, Ashleyt pillantotta meg, ahogy a tűzhely felett szorgoskodott. A férfi pár szemöldökráncolás után, Ashley keze irányát követve egy vállrándítással rogyott le a székre. A lány nem emlékezett a bárban átéltekre, csak foszlányokban, de némelyik jelenet bőven beleillett volna egy horrorfilm forgatókönyvébe, így inkább nem feszegette a témát, és igyekezett meghálálni a férfinek, aki kezdett egyre jobban kinyílni előtte. Amíg azonban teljesen le nem bontja a falait, és a férfi maga nem nyílik ki előtte, addig esélye sem volt arra, hogy a hasznára lehessen a nyomozásban. Mert segíteni szeretett volna a férfinek. Ugye? Elsősorban természetesen saját maga miatt, de a benne kialakuló érzések miatt már nem tudta volna megmondani, hogy pontosan miért van még mindig a férfi mellett. Volt abban valami, amit a férfi mondott, miszerint csak ő tudja megvédeni, de a lány egy kicsit többet érzett ennél. Nem csak emiatt volt a férfinél. Most nem csak a biztonsága forgott kockán, hanem az elfojtott érzelmei is.
- Ashley, meg kell ígérned valamit - mondta Rochester felpillantva a székről a lányra, mire Ashley szemei elkerekedtek. A férfi szemei elidőztek formás idomain, és gyönyörű szemein, míg végül erejének erejével kellett elfordítania a tekintetét. - Nem mozdulsz ki a házból az engedélyem nélkül?! - a férfi hangja felvette a nyomokban náci katonatisztekére emlékeztető tónust. Ashley viszont kivételesen nem törődött vele, és miközben levette az ételt a tűzről incselkedve válaszolt.
- Már megint az összeesküvés-elméletek - csóválta meg a fejét, majd igyekezett mihamarabb témát váltani. Úgy tett, mintha nem érintette volna meg a parancs, de egész testében megremegett a gondolatra, hogy minden a támadó tervei szerint alakult, nekik pedig fogalmuk sem volt róla, hogy mire készül. Esélyük sem volt egy lépéssel előrébb kerülni. Nem félt, mert tudta, hogy nem élheti le az életét félelemben, hiszen bármelyik repülőgép lezuhanhat, bármelyik lift elromolhat, bármi megtörténhet, és ahhoz nem kell, hogy egy bűnszövetkezet a nyakába lihegjen. Ha nagyon el akarták volna kapni, bizonyára már megtették volna. Ám ezek csak üres feltételezések voltak, és a halálát okozó személy valódi indítékáról semmit sem tudhatott.
- Ez nem vicc. Halálosan komoly. A szó szoros értelmében - bökte oda Rochester mintegy magyarázatként. A hangját csöpögő keserűség festette feketére. – Talán ez az utolsó alkalom, hogy életben vagy. Megpróbálok megtenni mindent érted. Kérlek, vigyázz magadra. Nincs sértődés, nincs elcsászkálás innen. Ígérd meg! – lépett oly közel a lányhoz, hogy utóbbi intimszféráját ez már erősen feszélyezhette volna. Rochester nem törődve holmi ki nem mondott szavakkal, és nem foglalkozván azzal, hogy mostmár mindkettejük élete veszélyben forog, megcsókolta Ashleyt. A lány egy percig mintha tiltakozni akart volna, de be kellett vallania: számított neki Rochester, és szerette a férfit.
Végül a férfi húzódott el egy kicsit, majd megsimogatva a lány haját, egy térképet vett elő, és a már megszokott piros és lila jelölőfilceket. A térkép Londont ábrázolta és öt pont volt bejelölve rajta, amiket összekötve egy hatalmas csillag volt látható. Rochester bejelölte a hatodik pontot, majd kimérten – mintha az előbbi csók semmit sem jelentett volna neki – megszólalt:
- Az utolsó pont a Wimbledon Park pontos helyén van. Biztos forrásból tudom, hogy van két jegyed a következő hét péntekén tartandó jazz koncertre. Igazam van? – kérdezte a férfi.
Ashley látszólag habozott.
- A terv az volt, hogy Brandonnal megyünk, de természetesen ez nem fog életbe lépni – kezdte fixírozni papucsba bújtatott kecses lábait.
- Sejtettem – mosolyodott el Rochester – Így viszont velem kell jönnöd a koncertre. A csillag a térképen a Vörös Csillag nevű veszélyes egyletet jelzi. A csillag ágainak végpontjai mind egy-egy tag pontos lakcímét jelzi. Öt bérgyilkos tag van, közülük valamelyik a te támadód lesz, ezeket a házakat tartom ellenőrzés alatt. A középső és egyben hatodik pont a főhadiszállásukat jelzi, ami – mint már említettem – a Wimbledon stadion, hiszen ők is tudják, hogy jegyeid vannak péntekre. Akkor fogjuk őket meglepni, és a játszmának akkor vége.
Ashley barna hajkoronája alól összehúzott szemmel nézegette a térképet, majd kétkedve szólalt meg:
- Lenne két kérdésem. Az egyik, hogy mégis, hogyan tartod megfigyelés alatt a területeket, nincs se egyleted, se annyi szemed, hogy mind az öt pontod megfigyelés alatt tartsd. A másik: hogyan lehetséges, hogy mindenki tudja, hogy jegyem van egy koncertre?
Rochester majdnem elnevette magát.
- Alábecsülsz. Szerinted nem figyeltelek meg én is, és a klán is, mikor jegyet vettél? Az első kérdésre legyen meglepetés a válasz.
- És mi az a Vörös Csillag? – Ashley láthatólag valóban nem tudott semmit az egyletről, ami Rochesterre pályázott… Azóta… Nos, azóta, mióta az anyját megölték. Vörös Csillag.
- Vörös Csillag – ízlelgette a nevet a férfi, és megpróbálta a lehető legtöbb adatot előásni csapongó gondolatai közül, hogy kielégítő választ adjon a lánynak. – Embercsempészet vádjával egy pár éve a londoni rendőrőrs néhány bűnözőt kapott el, az én segítségemmel. Nem voltak erősek, sem elég felszereltek akkor, viszont annál inkább okosabbak. Körülbelül egy évvel ezelőtt ezeket a bűnözőzseniket szabadlábra helyezték, és ők egy bűnözőhálózatot hoztak létre. Ez lett a Vörös Csillag. A hatalmas hálózatot alvilági tevékenységek jellemezték, amibe a nagykutyák nagylelkűen pénzt fektettek, hogy a pénzüket könnyen tisztára moshassák. Ez sikerült volna, ha a londoniak le nem kapcsolják őket megint. Ez viszont csak úgy sikerülhetett a rendőrségnek, ha volt egy besúgójuk. Ez a besúgó megint én voltam. Régen volt egy húgom – Rochestert elfogta a rosszullét és jegessé vált a hangja. – Angel Cara Rochester. Tizennyolc-húsz éves korában szerelmes lett az egyik bűnözőbe. Nem tudta, hogy a Vörös Csillag tagja a fiú. Mikor megtudták, hogy én voltam a besúgó, a testvéremet megölték – a férfi hangja csalódottan söpörte el Ashley minden kétségbeesését afelől, hogy a férfi rossz ember. Sejtette, hogy a férfi azért nem beszél erről, mert annyira fájt neki, amit Ashley pontosan el tudott képzelni, édesanyja halála miatt – Erről nem beszéltem sokáig senkinek, most is csak Benji és mostmár te tudod a történetet. Én viszont Cara-tól többet tudtam meg, mint bárki más, úgy, hogy Cara nem is tudott róla, hogy mennyi mindent elárultak neki. Ő úgy tudta, valami gyermeteg klub, vagy hasonló. Én viszont tudtam, hogy az a Vörös Csillag. Ezután megkíséreltem – kiterjedt kapcsolatrendszerem segítségével - még egyszer lekapcsolni – immár haragból – a hálózatot, ekkor is sikerült, de a Vörös Csillag megneszelte, ezáltal csak egy részüket adták fel, a bérgyilkosok pedig végeztek az anyámmal. Az apám tudta, hogy a rendőrséggel és a nyomozókkal is kapcsolatban állok, hiszen régen rendőrtiszt szerettem volna lenni. Azt hitte valahogy vitás ügybe került, vagy összejátszottam rosszfiúkkal, kivívtam a haragjukat és így ölték meg anyámat és a testvéremet. Kitett a házból. Én viszont megtanultam, hogy nem bízhatok a rendőrségben, mert csak a bajt hozza rám, és egyedi kapcsolatokat alakítottam ki. Benjivel is így ismerkedtem meg. Hacker tudásának segítségével nemrég rájöttünk, hogy te Brandon miatt többet tudsz a kelleténél a Vörös Csillagról, még ha nem is sejted. Ezért ki akarnak iktatni. Ezt nem engedhetjük meg, hiszen valószínűleg fel tudsz idézni olyan információkat, – kellő segítséggel – ami fontos lehet nekünk. Így rájöhetünk, ki a főnök, és lekapcsolhatjuk. Bosszút állhatnék anyámért és testvéremért, és megmenthetnélek téged.
A nehéz szavak után, mely a vihar előtti csend nyugtalanságát vívták ki Ashley lelkéből, és a lány megpróbált minél több emlékfoszlányt összeszedni az ismeretlen ismerős Vörös Csillagról. Amit Luther Dunn emberei úgy gondoltak, hogy eltemethetik és sosem jön rá senki, Ashley másnap reggelre összerakta a kirakósdarabkákat. A gyilkosnak köze van Rochester-hez is, és magához, Ashley-hez is. Ezért volt olyan ismerős a James Rochester név...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Heyho Darlings!
Elérkeztünk hát
ehhez a fejezethez is. Kicsit talán kusza lett, a vége pedig a szokásos függővég, de nincs mit tenni, javíthatatlan vagyok :P. Ühüm, szerelmi jelenet a javából... Szerintetek miért nem bírja Rochester rászánni magát, hogy kinyissa a szívét a lány előtt? Mit szóltok, volt benne egy kis Benji, remélem még emlékeztek rá?! És Rochester már sejt valamit, ami Ashley halálának akaróját illeti, én pedig elárulom, az egyik szereplőhöz biztos köze van a gyilkosunknak. Na, de kihez? Ejtegettem el utalásokat, úgyhogy most rajtatok a sor! Tessék találgatni! Kíváncsi vagyok, ki mit, mivel kombinál! Hajrá!
Az iskolának vége, felengedtünk, szóval a fejezetek is RENDSZERESEN fognak végre érkezni. Mit szóltok a foci eb-hez? Én személy szerint követem, és szurkolok (természetesen a mieinknek), bár nem vagyok egy nagy „futball-fan”. Azért hajrá fiúk! #HUN
Aki még nem iratkozott fel, az tegye meg, kérem, mert nagyon jólesik, hogy támogattok, és talán befejezzük a történetet is! ♥♥♥
Ölel,
Tiziano Aimée
